"Nincs titkos összetevő. Csak te vagy." -- hangzik el a Kung-Fu Panda kötelező bölcsességeként. Őrült közhelynek hangzik, de meglepő módon igaz. Jó tanács mindenkinek, aki valamilyen misztikus megvilágosodást vár.
És jó tanács lehetett volna Dan Brownnak is, aki viszont sajnos nem hallgatott rá. Az elveszett jelkép szereplői 733 oldalon át keresik a titkos szót, ami megmutatja, hogyan válhatnak istenné, hogy aztán végül csak egy Bibliát találnak, azzal a megjegyzéssel, hogy ezt még meg kell fejteni.
A regény tehát tulajdonképpen nem ért véget, csak elhagytuk a szereplőket, akik tovább fejtik a titkos kódokat, egészen a végtelenségig. Itt ugyanis minden megoldott feladvány csak egy másik feladványhoz vezet, ami az első 200 oldalon szórakoztató, utána enyhe bosszúsággal tudomásul vehető (az írót is meg lehet érteni, ha nem így lenne, túl gyorsan befejeződne a regény), legvégül pedig fásult beletörődöttséggel nyugtázható.
Az olvasó a nagy feszültségből kimarad,a regény nem képes fenntartani az izgalmat, a legnagyobb fordulat pedig teljesen várható lenne, ha az író szándékos hazugsággal nem vetetné el ezt a lehetőséget.
Krimiként tehát unfair, olvasmányként pedig egyszerűen túl hosszú. Ez persze megmagyarázza a felépítést is: azért követ rejtély rejtélyt, mert különben túl hamar vége lenne a könyvnek. Ebből a szempontból viszont hasonlít Brown további regényeire, tehát azt is mondhatjuk, hogy ő megtalálta a saját titkos összetevőjét.
