Az AnimeComment MILA20-as listájának harmadik helyzettje az Evangelion. Nem meglepő, hogy előre került, viszont érdemes elolvasni Khaos rövid bemutatóját. Valahogy úgy sikerült pont ebben megfogalmaznia a gondolatait, amit én sose tudok megcsinálni. Eljutok odáig, hogy nagyon tetszik, de ott leragadok. Az én fejemben inkább csak érzések és hangulatok kavarognak, nem tudok továbbgondolni, de talán nem is szeretnék. A "mire gondolt itt a költő"-féle marhaságoktól a hideg kiráz, belemagyarázásnak tartom, és belemagyarázni nem szeretek, nekem a világban pont elég az, ami már benne van.

Vannak persze nekem is szempontjaim: emberközeliség, zene, poénfaktor, de a döntő mégiscsak a megfoghatatlan "hangulat" lesz. Amikor írok, akkor is inkább hangulatokat akarok gyártani, vagyis inkább kis történeteket egy hangulatból kiindulva, vagy abba érkezve. A hangulat eddigi legjobb mérőjének az ürességet találtam.

Def. üresség: Mit érzel, amikor a végére érsz a kedvenc könyvednek, és félhangosan elmormogtad magadban, hogy "helyette hallgatott hát egy kis könnyűzenét"? Amikor lecsengett az utolsó hang az E-moll szimfóniából? Amikor Spike annyit mond: "Bang"? Na ez az üresség.

Az Evangelion az én listámon a második. Az első a Planetes. Egy szombat este értem a végére, és utána elaludni is alig tudtam. Vasárnap pedig egyszerűen nem tudtam semmit se csinálni, csak járkáltam a szobában, néhány percenként megnéztem a kedvenc jeleneteimet, és a zenéjét próbálgattam a gitáron. Az üresség pedig belengett mindent, és ha történetesen nem kell hétfőn reggel ZH-ra mennem, akkor valószínűleg még napokig semmi sem zökkentett volna ki ebből a lefagyott lelkiállapotból.

Megint nem sikerült pont eltalálni azt, amit le akartam írni. Ez van, inkább menjetek AnimeCommentet olvasni. Kíváncsian várjuk a MILA 2. és 1. helyezettjét.