lázálom

Üvöltő zene, már sokadik napja. Az ablak alatt üvöltő részegek. Nem érdemes próbálkozni se az elzavarásukkal. Szeméthegyek az utcán, sokadik napja eltakarítatlanul. A lakásban 30 fok.

Egy darabig a fogát csikorgatva verte a fejét a falba, majd megivott egy pohár vizet, felöltözött, és kiment a ház elé. Kikerült egy verekedő bandát, elindult a hangzavar forrása felé. Egyre erősödött a zaj, ami körülvette. A végén már nem hallott mást, csak a dobok agresszív dübörgését.

A jegyszedőtől ordítva várásolt egy belépőt, és ahogy kifizette a pénzt, már tudta, hogy teljesen fölöslegesen jött ide. Vett egy pohár valamit, lehajtotta. Aztán mégegyet. És megint. Kezdett berúgni, de nem lett jobb kedve, csak egyre dühösebb lett, szerette volna valakinek beverni a képét, de ez csak puszta vágy volt, tudta, hogy sohase kezdene ki senkivel. Nem is verekedett soha, erős se volt, úgyhogy csak helybenhagynák.

Intellektuális fölény -- ugrott be neki a szó. Odalépett egy lányhoz és ordítva megkérdezte:
- Kinek jó ez a zene?
- Mi? - ordította vissza a lány.
- Te szereted ezt a zenét?
- Mi a baj öcsi? - lépett közelebb egy nagydarab férfi, miközben nem annyira védelmezően, inkább a birtokviszonyt hangsúlyozandó átkarolta a lányt.
Ez biztos a barátja -- gondolta. Irónia. Nyugi.
- Csak aziránt bátorkodtam érdeklődni, hogy tetszik-e neki ez a zene.
Az ironikus hangsúlyt sajnos eléggé lerombolta, hogy minden szót külön-külön ordítva kellett elmondani, hogy hallani lehessen. Kérdés, hogy megérte-e, mert a fickónak szemmel láthatólag komoly gondokat okozott az "aziránt" és a  "bátorkodni" szó. A gondolkodás neki amúgy sem volt erőssége, így inkább odavetett egy fenyegető "Na húzz innen öcsi"-t, és a lánnyal együtt elfordult.

Legalább nem vert meg -- gondolta az újabb ital mellett. Kellene valami normális zene. Odament a színpad közelébe (a fellépő együttes éppen szünetet tartott, így a hangzavar átmenetileg intenzív fülcsengésnek adhatta át a helyét, ennek ellenére továbbra is mindenki üvöltött, hiszen egyszerűbb ezt a hangerőt tartani, mint lehalkítani és újra felerősíteni később), és megpróbált rá felkapaszkodni, hogy megmutassa ennek a csürhének, mi is az a zene, amikor egy biztonsági "eltakarodszonnandeazonnal" kiáltása megállította. Ez se jött össze.

A zenekar újból színpadra lépett, hősünk pedig elhagyta a terepet. Miközben baktatott vissza a lakásba, és kerülgette a részegeket, arra gondolt, hogy mennyivel egyszerűbb lenne, ha élvezné ezt a "koncert"-nek nevezett agyrémet, és arra, hogy holnapután már úgyis vége az egésznek.

Akkor legalább majd aludni lehet.