Előszó a nekrológhoz

2007.08.23. 23:53 WToma

A halhatatlan nekrológja.
Az egyik (ha nem a) legrégebb óta fiókban (mappában...) heverő írásom. Az első verziója már elég régen készült, még amikor nem írtam gépre semmit. Később begépeltem, befejeztem, csiszolgattam rajta, de soha nem voltam vele teljesen elégedett. Két rész van benne, ami nem tetszik: a befejezése, és az összes többi. Ugyanakkor mégis a kedvenceim közé tartozik.

Szerintem a téma jó. Valószínűleg az Asimov-saga (Robot-Birodalom-Alapítvány) hatására kezdtem el, mert azt lehetetlen anélkül olvasni, hogy az embert ne érintse meg a végtelenség érzése. (A másik ilyenem a Galaxis Útikalauz, de ahhoz egyelőre nem tudtam semmit se hozzátenni.)
A baj az vele, hogy a téma nem novellának való. (Vagy legalábbis egy jobb író kellene hozzá.) Ebből regényt, sőt, regényfolyamot lehetne írni, ha valaki venné a fáradtságot. Én viszont nem tudok regényt írni, az egyetlen ilyen jellegű próbálkozásomból (az "Eltűntek a milliók" című, már a címében is rendkívül eredeti kalandos krimiből) összesen egy oldal készült el, és már csak arra emlékszem belőle, hogy volt benne egy unatkozó aranyifjú és egy André nevú lakáj, aki nyilván szoros rokonságot ápol a 14 karátos autó Andréjával, mivel Rejtő is kedvenceim egyike.
Így aztán a középső rész, ami megadná az olvasónak azt a végtelenséget, amit én érzek mindig, amikor megpróbálok beleírni még valamit, meglehetősen rövid és sajnos elég semmitmondó.

A befejezés még problémásabb. Jobbra már nem nagyon tudom megírni, de mégsem elégít ki. Amikor először kigondoltam, azt hittem, tökéletes lesz. De nem hogy nem tökéletes, egyenesen lehangolóan banális. A történést megmásítani nem lehet, mert pont ezért írtam az egészet.

Úgyhogy ezzel se tudok már mit kezdeni. Nem elég jó ahhoz, hogy publikáljam, de ahhoz túl büszke vagyok rá, hogy senkinek se mutassam meg. Így inkább hangosan felolvasom a sivatagban.

[A halhatatlan nekrológja]

... és utószó

A minap megint elolvastam a Piknik az árokparton-t, és rájöttem, hogy az "elméletes" szövegeket abból loptam nagyrészt. (Harmadik rész, amikor Richard Noonan és a Nobel-díjas Valentine beszélgetnek a Borsch-ban.)

Szólj hozzá!

Címkék: előszó

A bejegyzés trackback címe:

https://lazalom.blog.hu/api/trackback/id/tr6147478

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása