lázálom

Eljött, ugyebár, az Úr 2007. évének is az ő vége, és ilyenkor kissé mindenképpen elgondolkozik az ember, visszatekint a mögötte álló esztendőre, és felteszi magának a kérdést: mi a jó büdös franccal basztam már megint el ezt az évet?

Mert hogy hasznos dolgokat nem csináltam, az biztos. Rendben, bejártam a zegyetemre. Jó, írtam egy-két haszontalan postot ebbe a blogba. Ment általa előre a világ? Nem ment.
Ha belegondolok --  és mivel belegondoltam, most már mindegy -- kiderül, hogy 365×24×60×60 = 31536000 másodpercen keresztül (hogy egy klasszikussá vált beszédet idézzek): nem csináltam semmit. Basztam a rezet, számoltam a szemem előtt ugráló fekete karikákat.
Persze ezt fel lehet fogni úgy is (mondhatni, a pozitív gondolkodás), hogy legalább nem robbantottam fel a világot, nem öltem meg senkit, és nem szennyeztem jobban a környezetet, mint az egy átlag magyar állampolgártól elvárható.
Most jut eszembe, mondtam egy-két viccet, amire már olyan pozitív kritikát is kaptam, hogy "ez már majdnem vicces volt", meg segítettem egy-két embernek elmagyarzárni néhány apróságot. Szóval mindent összevetve, még talán egy kicsit pozitív is lehetne ez a mérleg, ha...
Ha lenne értelme egyáltalán ilyen mérlegnek. Számít ez? Nem igazán, a múlton nem lehet változtatni, a jövőre vonatkozóan meg nem nagyon tudok következtetéseket levonni, ahhoz nem volt elég fontos ez az egész. Úgyhogy inkább azt a kérdést kell föltennem: jól éreztem magamat? A válasz pedig: tudja a halál; hol igen, hol nem.

A Galaxis Útikalauzban van egy rész, amikor a csalódott, kiábrándult, bolygóját és szerelmét véglegesen elvesztett Arthur Dent elmegy a bölcsek falujába: a bölcs öregasszony lefénymásolja önéletrajzát, majd felhívja Arthur figyelmét a kielemésekre, amik az életében előforuduló fontosabb döntéseket jelzik. "És mi a tanács?" - kérdezte Arthur. "A tanács? Csináld mindenben az ellenkezőjét annak, amit én csináltam, és akkor talán nem fogod életed utolsó napjait egy ilyen koszos, büdös barlangban tölteni!"

Boldog új évet mindenkinek!